Személyes tapasztalat - Csillagkapu Szeminárium

Előrebocsátom, hogy ez egy rendhagyó beszámoló lesz. Arról sajnos nem tudok írni, hogy Prageet első magyarországi szemináriumán (idén májusban) milyen meditációkon vettem részt, vagy azokat hogyan éltem meg. Arról viszont igen, hogy a szeminárium kapcsán hogyan változott meg az életem.

Nekem jutott ugyanis a megtisztelő feladat, hogy a workshopon tolmácsoljam Prageet szavait. Eddig elsősorban szövegíróként, fordítóként dolgoztam, tolmácsolásra még sosem nyílt alkalmam. Ezért nagy izgalommal – és némi félelemmel – vártam az eseményt. Akik jártak már a Kryon-szemináriumokon, egy hihetetlenül tehetséges tolmács, Annamária közvetítésében élvezhették az előadásokat és a meditációkat. Ezért is volt bennem némi szorongás, hiszen tudtam, milyen komoly szellemi munka a szinkrontolmácsolás, és hogy Annamari milyen profi módon végzi ezt, vagyis, hogy esélyem sincs olyan jónak lenni, mint amilyen ő. Ettől függetlenül nagyon lelkesen vártam a nagy napot...

Amikor is elkezdődött... Prageet pedig gyönyörű angolsággal, érthetően beszélt, öröm volt fordítani és magyarra átültetni a szavait.

A meditációk során viszont valami egészen különös dolgot tapasztaltam: mintha én is egyfajta csatornába kerültem volna, és sokszor már az előtt megérkeztek a magyar szavak és kifejezések, hogy az agyam elkezdte volna átfordítani az angolt. Néha én is egészen úgy beszéltem, mint egy médium, aki nem tudja előre, mit fog mondani, csak abban a pillanatban, amikor kiejti a szavakat a száján.

Bár minden idegszálammal a feladatomra koncentráltam, még így is érzékeltem azt a hihetetlenül erős energiát, ami jelen volt a nap során. Ehhez hozzátartozik, hogy bár nyitott vagyok a spirituális témákra, a Csillagkapuval kapcsolatban eléggé szkeptikus voltam: úgy gondoltam, ez az egész valami földtől elrugaszkodott ezoterikus humbug, amire én egyébként sosem vettem volna belépőt. Ehhez képest olyan különleges erejű és tisztaságú energia volt ott, hogy úgy éreztem, szélnek kell eresztenem az előítéleteimet.

A nap végére pedig egy szemernyi fáradtságot sem éreztem, pedig ez nekem 8 óra megfeszített koncentráció és intenzív szellemi munka volt. Ennek ellenére az agyam egyáltalán nem fáradt el, úgy éreztem, mintha szárnyalnék. Az egész egy felemelő, csodás élmény volt, amiben nagyon jól éreztem magam.

Néhány nap múlva elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó lenne ezzel, vagyis a tolmácsolással (is) foglalkozni. De nem vettem komolyan, mondván, van elég más dolgom. A gondolat viszont nem hagyott nyugodni és folyamatosan ott motoszkált bennem. Aztán utánanéztem a lehetőségeknek és rátaláltam egy szombati napokat érintő posztgraduális szakképzésre, amire még éppen lehetett jelentkezni a nyár végén.

Persze sokat hezitáltam, hogy kell-e ez nekem. Egyedülálló anyuka vagyok egy 11 hónapos kisbabával, és az életem, finoman szólva, nem egyszerű: állandó egyensúlyozás a kislánnyal kapcsolatos teendők, a munka és némi pihenés között. Komoly felvételit is kellett írnom, úgyhogy azt mondtam magamnak, ha felvesznek, itt a helyem. Az énem egy része egyáltalán nem volt lelkes az újabb teendőktől, közben meg mintha kötélen húztak volna efelé az egész felé. Minden körülmény olyan érdekesen alakult és vágott egybe, mintha az egész univerzum támogatta volna a tervemet. A felvételi sikerült, így most a BGE hallgatója vagyok a szakfordító- és tolmácsképzésen.

Milyen érdekes az élet: Prageet idén októberben újra workshopot tart, 22-ei kezdéssel (ami a kislányom első szülinapja is lesz egyben), nekem pedig immár résztvevőként lesz alkalmam megtapasztalni azokat az energiákat, amelyek elindítottak ezen az úton.

K. Elvira 

IDÉN IS LESZ CSILLAGKAPU SZEMINÁRIUM BUDAPESTEN! 

Bővebb részletek: http://www.firstkryon.hu/hu/Csillagkapu-Elmeny-Szeminarium